Tubus-mumus

Kedden múlt egy hete, hogy minket is utolért az, amit elméletben jól tudtunk, de fél évig Istennek hála megúsztuk: kicsúszott a szonda...

Mire észrevettem, már nem tudtam visszatenni, azt pedig pláne nem tudtam megítélni, hogy csak a síkosítás hiánya, vagy a hegedő szövet az akadálya a visszahelyezésnek.

Sírva hívtam Apát, vigyen minket a Tűzoltó utcába a sebészeti ügyeletre. Megijedtem rendesen. Az elmélet és a gyakorlat egész más. S a riadalom igazi tárgya az volt, hogy nehogy újra műteni kelljen Ödönt.

Tudom, számtalan előzetes magyarázattal, képpel adós vagyok még, de a lényege az a dolognak, hogy a hason kialakított "lyuk", azaz szakszerű nevén (gasztro)sztóma rendkívül gyorsan képes bezáródni. Akár egy óra alatt heged annyit a seb, hogy már nem fér vissza a szonda a helyére. Egyfelől csodálatos, hogy a szervezet mennyire tudja a dolgát, másfelől a frász tört ki múlt kedd este fél 8-kor. Istennek hála némi gyömöszöléssel és sebtágítással megúsztuk. Bár amikor a sebész előszedte a sebtágító eszközt, sírva elfordultam. Ez még nekem is sok volt, nemhogy Ödönnek. Viszont rá egy percre hogy békén hagyták, már mosolygott, mintha mi sem történt volna. Tudom én, hogy nagyon magas a fájdalomküszöbe, na de ennyire?

[Egyébként találkoztam már olyan anyukával, akinek a kisfiát újra műtötték kiesett tubus miatt, így másodszorra már PEG típusú szondát kértek, azzal nincs ilyen probléma.

Alapvetően 3 szondatípus van, részletezem ezeket később. Egyik ezért jó, másik azért. S mindegyiknek megvan a hátránya is.]

Gasztrotubus esetében (mint nekünk) egy vízzel teli "lufi" (azaz ballon) rögzíti belülről a szondát. Ha ez kipukkad, vagy rejtélyes módon leereszt 1-2 nap alatt, a szonda kicsúszik a helyéről. Elemi, hogy legyen otthon egy kis lélekjelenlét és egy pótszonda. A miénk leeresztett annak ellenére, hogy 3 napja vadonat újan helyezték be. A sebész tanácsára ellenőriztem már másnap, hogy továbbra is ereszt-e. Szerdától hétfőig (a következő kontrollig) esténként ezzel "játszottam", és következetesen eresztett a szonda, naponta nem kis mennyiséget (úgy 2 ml-t az 5-ből). Az új behelyezését egyedül nem akartam megkockáztatni, ezért is vártam (illetve a tesztelés miatt).

Mumusnak számít még a tubus esetében az is, ha a cső megreped a csipesz mentén. Erre is figyelni kell, s 1-2 naponta máshová csúsztatni a csipeszt, különben kikezdi a csövet. Ez relatíve kisebb gond egy szondánál a kicsúszáshoz képest, de épp elég ahhoz, hogy lehetetlenné tegye a táplálást.

S még egy aranyos figyelnivaló: lehetőleg ne duguljon el a szonda a speciális sűrű (rostos) tápszerektől, pl. az Infatrinitől. Sajnos ennek annál nagyobb a veszélye, minél gyakrabban és lassabb cseppszámmal használjuk a táplálópumpát. Értsd, az otthon használatos Infinity pumpát, ami szakaszosan áramoltatja a táplálékot (teker-teker, megáll). Volt részünk abban az élményben, hogy este 10-kor se ide se oda nem mozdult a tápszer a csőben. Ajánlani szokták, hogy időnként buborékos vízzel mossuk át a csövet, az pezsgésével valamennyire tisztítja a még átjárható szondát. Viszont nem segít, ha teljes a dugulás. Kínomban jöttem rá, hogy a csipeszt óvatosan, félig összeszorítva végig kell húzni ahol lehet, s így mechanikusan tisztítható a szonda. Csak a gyártó meg ne tudja... :)