Szó szerint...
Június végén már komolyan kezdtem kiakadni a sok nemalvás-éjjeli ébredés miatt. Talán akkor kezdődött, de úgy egy hete már biztos tart ez az új jelenség.
(Bár helyzetünk indokolná, nem vagyok pontos az eseményeink dátumozásában. Feljegyezni is csak az evéseket szoktam, hogy lássam, mennyit sikerült beimádkozni a pocakba, s sikeresen bennmaradt-e.)
A helyzet a következő: 24 órán belül többször, főleg éjszaka, úgy ébred Ödön, hogy kezdi egy pici sírással, aztán elég gyorsan vált nagyon sivítósra, mert begörcsölnek a végtagjai. (Ez álmában éri, ébrenlétben még nem tapasztaltuk. Régen egyébként görcs esetén átmenet nélkül, azonnal sivított.) Két keze oldaltartásban hajlítva, a lábai pedig eszement helyzetben: jobb lába 45 fokban az égnek mered, bal lába hajlítva a sajnos szokásos békatartásban (azaz túl nagy terpeszben); s ráadásul annyira görcsöl a lába, hogy libeg ide-oda. Olyan abszurd így találni rá. S úgy tűnik, testszerte görcsöl, csak a lábain ilyen veszettül feltűnő. Annyit tehetek, hogy óvatosan a matrachoz fogom, hogy legalább ne libegjen, ha sikerül, finoman kiegyenesítem mindkét lábát, megsimítom, ahogy épp sikerül, beszélek hozzá, nyugtatom. Hamar túl van rajta, és képes gyorsan megnyugodni, gondolom azért is, mert már én is képes vagyok túllépni a fáradtságom okozta bosszúságon, és csak úgy megölelni.Viszont abban a néhány 10 másodpercben, míg ez a jelenség tart, látszik a szemén is a rémület. Persze, én is rémült lennék, ha ennyire nem lennék ura a testemnek!
Előfordult, hogy nem tudtam megnyugtatni, és biztos ami biztos alapon adtam fájdalom - és lázcsillapító kúpot, de ezt sem akarom gyakran, és az utóbbi napokban hál'Istennek meg is vagyunk nélküle. Végül felhívtam a neurológust, aki kedvesen rögtön egyeztetett alvásos EEG időpontot július 16. szerdára, mondván, ki kell zárni, hogy esetleg epilepsziás görcsökről van szó. :) Remek, megint van mit várni, addig biztatni magunkat, hogy ez csupán sajátos tónusfokozódás.
Ma reggeli bónusz: a szokásos szondanyitás után a pelenkán egészen aprócska vöröses-barnás foltok voltak. Mikrovérzés lenne? De mi a bánattól?
Az etetéssel egész jól haladunk! Közelítjük a 750-760 ml-es célt, és ha néhány dekát is, de fokról-fokra hízik a gyermek. Apósom is megjegyezte tegnap, hogy neki úgy tűnik, jó színben van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése