Gyorsszótár

Dobálóztam már egy pár kifejezéssel, most itt a rövid utólagos magyarázat is. Aki még talál magyaráznivalót, kérem szóljon. Ezt a bejegyzést fokozatosan javítom, ki-kiegészítem.

Bólus: táplálási mód; a táplálék fecskendő segítségével történő adagolása, viszonylag rövid idő alatt (egy étkezésre 20 percet szoktak javasolni felnőtt esetében, de egyénfüggő, ki milyen tempót választ).

Button: szondatípus; hasonló a g.tubushoz, de külső megjelenésében praktikusabb, esztétikusabb gomb (button) formájának köszönhetően. A szonda csövét külön kell csatlakoztatni az étkezéseknél. Előnye még, hogy gyomron belüli ballonja állítólag kicsit laposabb. Méretre készítik (hasfal vastagsága szerint).

Duodenum: patkóbél, azaz a vékonybél kezdő szakasza

lásd még:  http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Gray1050.png

Endoszkóp: puha cső, kamerával a végén

Felső passage: avagy nyeletéses röntgen; a pácienssel a felvétel előtt kontrasztanyagot itatnak, vagy szondán keresztül juttatják a nyelőcsőbe, gyomorba. Sok felvételt készítenek (mintha amolyan video-röntgen lenne), és a kontrasztanyag szépen kirajzolja mind a szervek alakját, mind azt, hogy milyen a továbbítás/motilitás/perisztaltika.

Fundoplicatio: reflux ellensúlyozására használt műtéti eljárás. Több fajtája is van, „nekünk” Nissen félét alkalmaztak, azaz a gyomor felső részét 360 fokban tekerték és varrták le a nyelőcső végén (gallért képeztek ki). Ehhez felfelé kellett húzni a gyomrot, és persze a varrás után elengedni. Ez mindig egy kicsit felfelé húzza a gyomrot, és az eljárás lehetséges mellékhatása a rekeszizomsérv. Ha a gyomor evés közben telítődik, meghúzza a varratot/gallért is a gyomorszáj körül, így akadályozva az étel visszaáramlását (normál esetben persze maga zárna a gyomorszáj...).

Gastro-: gyomorral kapcsolatos

Gastroscopia: a gyomor endoszkópos vizsgálata

Gasztrotubus: szondatípus; puha gumicső, melyet a gyomron belül a végén vízzel feltölthető ballon rögzít. Könnyen cserélhető, 3 hónapig szavatos. Azonban a ballon bármikor ereszthet/kidurranhat, s a szonda kicsúszhat.

Jejunális: vékonybeles, vékonybélbe való (habár a jejunum szó a vékonybél középső szakaszát jelöli ki)

Nasogastricus: orron keresztül levezetett

PEG: 1) percutan endoskopos gastrostomia= a sztómakialakítás módja; percutan=bőrön keresztüli; endoszkóp=puha cső, kamerával a végén, gasztrosztóma=az a bizonyos lyuk a hason/gyomron, magyarul vendégnyílás (lásd még: http://www.youtube.com/watch?v=B33Db7d3HwI)

          2) szondatípus; ezt évente egyszer, altatásban szokás kicserélni, mivel egy fix (tárcsára emlékeztető) rögzítése van a gyomron belül

Pylorus: gyomorkapu, azaz záróizom a gyomor és a duodenum határán

Pylorus plasztika: a gyomorkapu átmetszése hegesedés, szűkület, görcs esetén

Rekeszizomsérv (hiatus hernia): a gyomor a fölötte lévő rekeszizom szövetébe nyomul be. Műtétileg orvosolandó probléma (mint a sérvek általában).

Stoma: vendégnyílás valahol a hasfalon; vagy a gyomor, vagy a belek felé

Ödön 1 éves

Tegnap 13: 33-kor kisebbik fiam betöltötte első életévét.

Nem volt egyszerű dolga eddig, és még érvényes, hogy "csapataink harcban állnak" (ahogy kedves ismerősünk fogalmazott találóan a maga helyzetére utalva).

Két hónapos korától fogva fokozatosan derült ki táplálkozási nehézsége és vészes öklendezése (refluxa...), kapott orrszondát (3 hónapig), 5 hónaposan műtétileg gasztrosztómát alakítottak ki és fundoplikálták, 7 hónaposan rekeszsérvműtéte volt. Bár megműtötték, a kényszeres öklendezése nem szűnt, sőt általában az volt az érzésünk, hogy egy tűzhányó fortyog benne, aminek a száját beszűkítették. S ha sokat sírsz amiatt, hogy egy ilyen megerőltető öklendezés előtt/közben/után vagy, az mindenféle fejlődésben és haladásban alapvetően akadályoz.

A műtét utáni első naptól fogva kétségbeejtő volt ez a helyzet, de sajnos eleinte egy legyintéssel elintézték, mondván "majd megtanulja lenyelni a nyálát". 11 hónaposan végül orvos és intézményváltás (és alternatív terápia) révén sikerült kikecmeregni ebből a szörnyű állapotból, legalábbis úgy tűnik. De ez is furcsa helyzet, mert lassan két hete köhög mindkét gyerekem (a kórházból hoztuk haza a vírust), és ez Ödönt egyértelműen jobban igénybe veszi, sőt néha ismét visszajön az étel. Sose tudhatom biztosan, hányadán állunk. De az a régi akár 3 percig is tartó, mindent összerántó öklendezés megszűnt, azt hiszem. S ez már jó hír!

Tud mosolyogni, kacagni, tárgyakért nyúlni (amennyire a rossz izomtónusok épp engedik), rövidebb ideig emelni a fejét hason, oldalt- és átfordulni (hátáról hasra). Fejlesztésekre és további vizsgálatokra járunk.

Sokat lehetne az orvosi mizériákról mesélni, most csak egy komikus helyzetet hadd említsek:

adott az egyik kórház gasztroenterológusa, aki nyilván tudja a szakmáját. Adott a másik intézmény sebésze, akit szeretünk, s akinél szintén bízunk abban, hogy érti a szakmáját. Adott egy jónak, részletesnek mondható ún. "felső passage" felvétel (=nyeletéses röntgen, azaz kontrasztanyagot nyeletnek a pácienssel, s ez a sorozatos röntgenfelvételen kirajzolja a nyelőcső, gyomorszáj, gyomor, vékonybél képét, mozgását, az anyag továbbhaladásának menetét; esetünkben ez az anyag szondán keresztül juttatható be). És ekkor az egyik doktor szerint túl szűk  gyomorszáj, a nyelőcső alsó harmadában tágulat van, míg a másik úgy látja, hogy minden rendben, de a g.tubus ballonja nagy és osztja a gyomrot. Kicsit se értenek egyet ők, mi szülők pedig csak nézünk, mint Rozi a moziban, mert persze mi nem értünk a röntgenkép értelmezéséhez, nem szállhatunk be a vitába. Marad az egynapos sírás és a nevetés a továbbiakban, s persze a fejlesztés és a hit abban, hogy a fiunk egyenesbe jön. 

Nem tudjuk, hogy pontosan mikor, de rendben jön.

Tubus-mumus

Kedden múlt egy hete, hogy minket is utolért az, amit elméletben jól tudtunk, de fél évig Istennek hála megúsztuk: kicsúszott a szonda...

Mire észrevettem, már nem tudtam visszatenni, azt pedig pláne nem tudtam megítélni, hogy csak a síkosítás hiánya, vagy a hegedő szövet az akadálya a visszahelyezésnek.

Sírva hívtam Apát, vigyen minket a Tűzoltó utcába a sebészeti ügyeletre. Megijedtem rendesen. Az elmélet és a gyakorlat egész más. S a riadalom igazi tárgya az volt, hogy nehogy újra műteni kelljen Ödönt.

Tudom, számtalan előzetes magyarázattal, képpel adós vagyok még, de a lényege az a dolognak, hogy a hason kialakított "lyuk", azaz szakszerű nevén (gasztro)sztóma rendkívül gyorsan képes bezáródni. Akár egy óra alatt heged annyit a seb, hogy már nem fér vissza a szonda a helyére. Egyfelől csodálatos, hogy a szervezet mennyire tudja a dolgát, másfelől a frász tört ki múlt kedd este fél 8-kor. Istennek hála némi gyömöszöléssel és sebtágítással megúsztuk. Bár amikor a sebész előszedte a sebtágító eszközt, sírva elfordultam. Ez még nekem is sok volt, nemhogy Ödönnek. Viszont rá egy percre hogy békén hagyták, már mosolygott, mintha mi sem történt volna. Tudom én, hogy nagyon magas a fájdalomküszöbe, na de ennyire?

[Egyébként találkoztam már olyan anyukával, akinek a kisfiát újra műtötték kiesett tubus miatt, így másodszorra már PEG típusú szondát kértek, azzal nincs ilyen probléma.

Alapvetően 3 szondatípus van, részletezem ezeket később. Egyik ezért jó, másik azért. S mindegyiknek megvan a hátránya is.]

Gasztrotubus esetében (mint nekünk) egy vízzel teli "lufi" (azaz ballon) rögzíti belülről a szondát. Ha ez kipukkad, vagy rejtélyes módon leereszt 1-2 nap alatt, a szonda kicsúszik a helyéről. Elemi, hogy legyen otthon egy kis lélekjelenlét és egy pótszonda. A miénk leeresztett annak ellenére, hogy 3 napja vadonat újan helyezték be. A sebész tanácsára ellenőriztem már másnap, hogy továbbra is ereszt-e. Szerdától hétfőig (a következő kontrollig) esténként ezzel "játszottam", és következetesen eresztett a szonda, naponta nem kis mennyiséget (úgy 2 ml-t az 5-ből). Az új behelyezését egyedül nem akartam megkockáztatni, ezért is vártam (illetve a tesztelés miatt).

Mumusnak számít még a tubus esetében az is, ha a cső megreped a csipesz mentén. Erre is figyelni kell, s 1-2 naponta máshová csúsztatni a csipeszt, különben kikezdi a csövet. Ez relatíve kisebb gond egy szondánál a kicsúszáshoz képest, de épp elég ahhoz, hogy lehetetlenné tegye a táplálást.

S még egy aranyos figyelnivaló: lehetőleg ne duguljon el a szonda a speciális sűrű (rostos) tápszerektől, pl. az Infatrinitől. Sajnos ennek annál nagyobb a veszélye, minél gyakrabban és lassabb cseppszámmal használjuk a táplálópumpát. Értsd, az otthon használatos Infinity pumpát, ami szakaszosan áramoltatja a táplálékot (teker-teker, megáll). Volt részünk abban az élményben, hogy este 10-kor se ide se oda nem mozdult a tápszer a csőben. Ajánlani szokták, hogy időnként buborékos vízzel mossuk át a csövet, az pezsgésével valamennyire tisztítja a még átjárható szondát. Viszont nem segít, ha teljes a dugulás. Kínomban jöttem rá, hogy a csipeszt óvatosan, félig összeszorítva végig kell húzni ahol lehet, s így mechanikusan tisztítható a szonda. Csak a gyártó meg ne tudja... :)