A fundoplikáció és a pylorus plasztika margójára

Első körben azt mondanám, ezek drasztikus beavatkozások, és nem visszafordíthatóak sajnos. Ödön fiam is így marad már, fundoplikálva.

Mióta kicsit megismertem laikus szülőként a BMC-t, azaz a Body Mind Centering módszert mint mozgásterápiát, azóta gondolom úgy, hogy a belső szervek statikája/ egyensúlya is igen fontos, tehát cseppet sem mindegy, milyen formát vesz fel belül pl. a gyomrunk. Mert nem csak a kemény csontrendszer torzulásai nehezíthetik a harmonikus mozgás, testtartás elérését/fenntartását, hanem a lágy részek bolygatása is okozhat komoly gondokat.


A címben említett két műtéti eljárás akkor kerül képbe, ha igazoltan rossz a motilitás (vagyis a táplálék továbbítása a nyelőcsövön át a belek felé), azaz készült kontrasztanyagos nyeletéses röntgen (felső passage vizsgálat), mely kimutatja, hogy
- reflux van,
- vagy az alsó gyomorkapu (pylorus) rosszul nyit (ezért telítődik a gyomor, mert ott reked a táplálék, ez hányást is okozhat)
- vagy gyenge a gyomorszáj, rosszul zár, visszaengedi a táplálékot a nyelőcső felé
-  vagy a belek túl lassan fogadják és továbbítják a gyomorból érkező táplálékot.

Ha ezeken a tüneteken a fej felől megemelt alvó pozíció sem, és a gyógyszerek sem segítenek, és úgy tűnik nincs más megoldás, akkor felmerül a műtét, azaz a konkrét problémától függően  a gyomorszáj, vagy a pylorus mentén vágnak/varrnak. Régen a szonda behelyezésével egyszerre fundoplikáltak és végeztek pylorus plasztikát. Ez volt a bevett szokás sajnos (sebészünk mesélte). Ma már jobban mérlegelik, tényleg szükséges-e ezeket is elvégezni.

A fundoplikáció során a gyomor felső részét megfogják, kissé felemelik, a gyomorszáj mentén körbetekerik és levarrják. Különböző mértékben történhet ez, talán a leggyakoribb a Nissen féle, amikor 360°-ban történik az a bizonyos körbetekerés. Így egyfajta gallér képződik a gyomorszáj mentén. Mechanikusan ez a gallér egyrészt úgy véd a refluxtól, hogy a visszafelé meginduló gyomortartalmat boltozatos formája miatt visszatereli. Másrészt amikor telítődik a gyomor, a gallér is ráfeszül a gyomorszájra, szorítja azt.
https://de.wikipedia.org/wiki/Fundoplikatio#/media/File:Fundoplicatio_nach_Nissen_Zeichnung.jpg

Csakhogy van egy-két bibi:
- ha pumpával táplálunk bólus helyett, akkor nem annyira telítődik a gyomor az időben elnyújtott adagolás miatt, tehát a gallér nem feszül rá annyira a gyomorszájra
- a gallér boltozata nemcsak a táplálékot tereli vissza, hanem a természetes gázokat is, azaz megnehezítheti a böfögést
- ritka mellékhatásként rekeszizomsérv is előfordulhat, ha a szövetek lágyak; azaz a felül feszülő gyomor átnyomódhat a rekeszen
http://images.google.de/imgres?imgurl=https%3A%2F%2Fupload.wikimedia.org%2Fwikipedia%2Fcommons%2Fthumb%2F8%2F86%2FHiatus_hernia.svg%2F878px-Hiatus_hernia.svg.png&imgrefurl=https%3A%2F%2Ffr.wikipedia.org%2Fwiki%2FFichier%3AHiatus_hernia.svg&h=1024&w=878&tbnid=EhZeJtje7Hh5lM%3A&vet=1&docid=miiFSLkBrucJhM&itg=1&ei=JSAhWNTyOsSbsAH1q6TIDg&tbm=isch&iact=rc&uact=3&dur=554&page=0&start=0&ndsp=16&ved=0ahUKEwiUma2m95fQAhXEDSwKHfUVCekQMwgdKAAwAA&bih=770&biw=1600

A pylorus plasztika esetén "fixálják" az izomgyűrűt, azaz ha valami miatt szűk, rosszul nyit, akkor bemetszést ejtenek, s így teszik átjárhatóvá az utat a gyomortól a belek felé.
[Ebben személyes tapasztalatom nincs, és nagyon örülök, hogy legalább ezt megúsztuk.]

Tápszerek

Régen már írtam többek között arról is, mi menjen be a szondán, szerintem milyen szempontok merülhetnek fel. A Nutricia részéről sztenderd (és nagy mértékben helytálló) álláspont az, hogy a tápszeres etetés az ésszerű, mert nem kell borzasztóan nagy mennyiségű hígított táplálékot bevinni kevés kalóriáért cserébe (értsd: a turmixolt ételt még hígítani kell, hogy átmenjen a szonda csövén, ezzel is kevesebb kcal jut egy-egy ml-re).


A természetes alapanyagokból főzött házikoszt ideális étel lenne (jobban ki lehetne próbálni, mire allergiás esetleg a beteg, mire nem), de ha valamilyen okból törekedni kell a kis térfogatra egy-egy étkezésnél, akkor kiütéssel győz a tápszer.

Illetve, ha pumpás etetés van, akkor is csak a tápszer az esélyes, a "rendes" élelmiszerek elaakadnak a szerelékben még jó hígítás mellett is.

Ha pedig jejunális (vékonybeles) szondáról beszélünk, akkor ún. előemésztett ("peptisorb") tápszerre van szükség, és akkor kifejezetten a speciális készítmények jöhetnek csak szóba (s persze a pumpás adagolás).

Tápszerfajták, amelyekről én tudok eddig: hidrolizált, előemésztett, aminosavas, ketogén.  Vannak még kifejezetten a hízást elősegítő, és/vagy rostdús termékek is (pl. Infatrini)
[Példákat a Nutricia palettájáról tudok hozni, mert azokat ismerem. Érdemes kutatni, mert más cégek is vannak (pl. Fresenius Kabi), s lehet, hogy épp az ő tápszerük lesz a megfelelő.]

Hidrolizált: tejből készítik, fehérjelebontó eljárásokkal, ehhez adagolnak még különböző egyéb alapanyagokat. Az enyhébb tejallergiáknál jól használhatóak. pl: Milumil Pregomin http://www.hazipatika.com/gyogyszerkereso/termek/milumil_pregomin/200990

Előemésztett: idegen szóval "peptisorb"; a vékonybeles szondákba csak ez kerülhet, hiszen a gyomor emésztő funkciója itt kimarad. pl: Infatrini Peptisorb
http://www.hazipatika.com/gyogyszerkereso/termek/infatrini_peptisorb/201203

Aminosavas : elementáris (elemi szintű) táplálásra való, hipoallergén, számtalan allergiára jó, mert alap építőkövekből, aminosavakból "rakták össze", és nem tejből hidrolizálták. Aki nagyon allergiás, annak a hidrolizálás (lebontás) is kevés.
[Nem tudom, mert sosem kérdeztem erről orvost, de lehet, hogy akár ez is mehet jejunális szondába?!?]  pl. Neocate LCP
http://www.hazipatika.com/gyogyszerkereso/termek/neocate_lcp/200345

Ketogén: epilepszia esetén releváns; a ketogén diéta nagyon zsíros, de sok epilepsziás betegnek a tünetek enyhítését, vagy a tünetmentesség elérését segíti elő. pl:http://www.hazipatika.com/gyogyszerkereso/termek/ketocal_41_vanilia_izu/201208

Szondatáplált gyermekeknél sajnos igen gyakori tünet a hányás. Ennek hátterében (sok egyéb lehetséges ok mellett) gyakran állhat a rosszul megválasztott tápszer. Érdemes próbálkozni, és nem leragadni egy termék mellett. Saját keserű tapasztalat, hogy az orvosok kénytelenek általánosítani, és nehezen hiszik el, hogy a gyermek nem jól tolerál egy statisztikailag neki "legjobbként" kijelölt tápszert.

Bemosás, visszaszívás/visszaengedés

Gyik rovatunk 1.,nyitótétele...

Ha bólusban táplálunk, a végén mindig fontos bemosni, azaz kb. 10 ml vizet átnyomni a szondán. Ha itatás a cél akkor persze többet is. Így nem poshad bele a tápszer a csőbe, és valószínüleg jól átjárható marad a cső, nem dugul el. Folyamatos táplálás esetén is érdemes ezt néhány óránként megtenni.

Visszaengedés/visszaszívás: kissé gusztustalan első körben, de ezt is érdemes megszokni, mert nagyon hasznos. Nem tudom, vékonybeles táplálásnál releváns kérdés-e, ezt még megkérdezem.
Gyomorszonda esetében napi egyszer ajánlatos elvégezni. Igazi értelme akkor van, ha volt szünet a táplálásban (2-4 óra, etetéstípustól függően), azaz éhgyomorra csináljuk.
Pl. reggel az első etetés előtt. Vagy bedugjuk a fecskendőt, és óvatosan húzzuk (visszaszívunk), vagy csak kinyitjuk a szondát, és hagyjuk szabadon kiáramlani a gyomortartalmat (visszaengedés). Az én verzióm az volt, hogy eleve beküldtem 20-30 ml-t Ödön gyomrába, és azt engedtem vissza. Ez nekünk azért volt így praktikus, mert gyakran fals módon kapott a fecskendő vákuumot (valami odatapadt a szonda hason belüli részéhez és zárta azt), illetve nem mindig jött ki magától a takony, alvadt vér, mert sajnos ezek gyakori tartalmak voltak, és csak a 30 ml víz tudta kimosni. Fontos volt tudnom, mennyire vérzett a gyomra, mert hányadékkal ez gyakran fel sem jött....
A visszaengedés közben érdemes várni, mert befeszített hasfallal nehezebben áramlik vissza a gyomortartalom, várjunk, amíg lazít a gyermek (felnőtt). S persze készítsünk oda valamit, amibe felfogjuk a "váladékot".

Szeretet, ragaszkodás

Már rég közzétehettem volna. Íme:
Egyik nap karácsonyra készülődve, sétából hazatérve Lajos fiam a mosogatnivaló között ráakadt a kiszúróformákra. Épp négy csillagunk van. Mire újra oda fordultam, elrendezte őket, s már mondta is:
Apa, Anya, Lajos, Anya hasában Ödön. Majd ismét átrendezte, és hozzátette, hogy Ödön megszületett. Ésszerűen, méret szerint logikusan megnevezte és mutatta a családtagokat.

Csodálatos érezni és tapasztalni, hogy mennyire tud szeretni egy négyéves. Ödön is egyre érzékenyebb a társas kapcsolatokra, fülig ér a szája, ha odamegy hozzá a bátyja. Tegnap például egyértelműen sérelmezte, és jelezte, hogy este mindenki felállt mellőle, és ment a dolgára.

Ó, a pillanat...

...amikor rádöbbensz, hogy szellemileg teljesen jelen van, érti, tudja, és meg is csinálja tudatosan, amit már oly sokszor tanítottak neki!! Felbecsülhetetlen. Felér egy jól sikerült másfél órás koncertszereplés utáni delíriummal. Nem is voltam egészen önmagam úgy egy óráig legalább.

Ma (kedden) ovielőkészítő csoportos órán voltunk a Fejlesztőben. Gyógypedagógián és itt is (mint tavaly a zeneterápiás órán is) konkrét lezárást használnak az óra végén, melyet következetesen ismételnek: gyertyát gyújtunk, "Ég a gyertyát" éneklünk, és lehetőleg a gyerkőc fújja el a lángot (Ödön orral szusszant oda, profin :) ). Azután az egyik kezével végigsimítjuk a másik karját - könyöktől a kéz felé - miközben azt mondjuk : "vége (az órának)". Így volt ez a mai napon is. A három kisfiú közül Ödön kapta először a gyertyát. Meggyújtás, éneklés, elfújás - és Csiszér Ági már nyúlt volna a kezéért, de Ödön magától megcsinálta a "vége" mozdulatot. Na itt lettem én paff, "ugye láttátok?!"kérdeztem hitetlenkedve. Olyannyira képben volt a gyerek, hogy ő itt már végzett, hogy össze-vissza ficergett Tóth Ági ölében, úgy kellett figyelmeztetni, várja már meg Ákos és Csabi gyertyáját is.

Ödön egyre inkább jelzi, hogy "hahó itt vagyok". Világosan kéri az ölelést, babusgatást (azaz húzza előre magát felém; viháncol a kezemben, ha felvettem; ha meg nem teszem, vagy hamar leengedem a kezemből, akkor élénken reklamál), bizonyos mozgás és hangingerekre (kettőre együtt) fennen kacag. De ez a mai, ez lenyűgöző volt.